A sztálinista rendszertől való fokozatos eltávolodás, azaz a desztalinizáció Kelet-Közép-Európa minden államát komoly kihívás elé állította. E folyamat három fázisban zajlott a térségben: elsőként 1953-ban a szovjetek által kezdeményezett új szakasz idején, majd a Szovjetunió Kommunista Pártjának (SZKP) XX. kongresszusa hatására 1956 folyamán, végül az SZKP XXII. kongresszusa után 1961-től kezdve. A jelen kötet zömmel a második hullám eseményeit vizsgálja Magyarország és Csehszlovákia esetében, olyan kérdésekre keresve a választ, hogy miért torkolltak a reformok forradalomba Magyarországon, és milyen okokból nem került sor erre északi szomszédunkban. A két országban sok tekintetben hasonló folyamatok zajlottak le: a XX. kongresszus után felülről indított reformok kezdődtek, amelyek elindították vagy megerősítették a társadalmi mozgalmakat. Ezen alulról jövő kezdeményezéseket (diák- vagy értelmiségi mozgalmakat) ugyanakkor a pártvezetés nem nézte jó szemmel, és igyekezett fellépni velük szemben.